Houses, Coco Rosie

csillámlik

Idézzük meg a ködöt, ha már itt csillámlik a nyár. Játszunk őszi hajnalokon színielőadást a képzeletben, hiszen emberek vagyunk talán ezen az éjszakán és nem torzszülöttként neszezünk a holt avarban. Ráér az még holnapután. Idézzük meg a ködöt, úgy is itt van közöttünk, mint kéretlen vőfély, holott nászunk végleg elmaradt. Testünk, lelkünk nem kívánja. A házassághoz szerelem kell és nem egy lepusztult macsó kívánsága és nem kell a hajnali ébresztő azzal, hogy már felsorakozott a

sorfal a hátsó udvarban, szemben a fallal. Csak játszani hagyjatok,

nem hiányoznak a divatos retro kiáltványok és a huszadik század zavaros miszticizmusa, a fensőbbséges dzsentri logika. A fekete macska szíve a falban úgyis örökké dobog, s a gonosz nem futhat el. Majd az őszben ismét találkozunk és nem bújunk össze, ha fázunk. Ez már csak így marad, addig is, legyetek boldogok. A hű szolgák már takarítanak. Majd csak ad egyszer szerencsét nekünk is az oltalmazó ég.

amint

Nem gondolnám de másképp nem lehet.

Előre vagy hátra,nem mehetek.

A tétovaság pedig megöl,amint hozzám fér

és ehhez nem kell hatalmas lelemény.

védtelen

védtelen vagyok hamis jós gyanús hajós

bárcsak volna hét életem e helyen hogy elmagyarázzam mi a jó

és mi a rossz ki kedvetlen ki gonosz bárcsak lennék végtelen

minden életemben lenne a világ harmatos lótuszbimbó talán

talált virág ékkövekkel