Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. október 27., szerda

beszélgetünk

egy titok volt homokba rejtve átlagos gondolat menetrendje jelölte holnapokban holtodiglan holtomiglan lebontva csontig a húst szemgödrökben remegve heverve nevetve titokban élményekről rebegve álmában ha már így esett pedig nem kereste a bajt találta csak az írott malaszt hitetlenül hagy ha nem akarsz megtalálni engemet mondtam sokszor már mert nem tudod hol a határ bizony messze is van talán lehet hogy itt kedvesem te vagy a híd testeddel tartod a világot és a hiábavalóságot látod bennem mert én hitetlen vagyok érted értem teszem hiába a csendes éjszakában egy elfúló nevetéssel rettenetesen rejtélyesen félve megélve vad holnapokat

2010. október 23., szombat

az Övé!

Néztem egy nőt! Úgy evett! Nem hagyott senkinek. Az az Övé! Nem a szemben ülő férfié. Az fizet mindent úgy is, az életet is. Hát, ne legyen neki!                                        Azután rágyújtott csendben és nézett maga elé figyelmesen- Emésztette a párját a lelkem. A férfi lemondóan intett a pincérnek, fizetett s elment.                                           Az utcán esett az eső, a lámpák fényköröket rajzoltak az aszfaltra. Csendes volt sz est.

2010. október 17., vasárnap

Lotte Reiniger - The Adventures of Prince Achmed

két dalocska

Ha mindig ma volna, nem is tudom, mit is tennék! A penge éle nem sima, karcos és szakítja a bőrt. Kemény, kegyetlen, egyetlen. Még megijedek magamtól? Karcol az üveg, dínomdánom? Nem számít, nem bánthat akárki. Egyre megy ez a játék, nem megy ez nekem. Valódi fogság úgy se lesz, a kín nem látszik, csak sorolunk egyenest. Türelmesen.
...........................................................................................................
Sejehajj, komám!Mi leszünk a borzadály. Út menti fű, ami harap. Vasfű, vassal tépi szét szíved szövetét! Vigyázz vándor! Ez nem kaland, az ördög lakik itt! Izzó trónon ül és szemlézik seregei fölött a vörös bika. Ez a halálok legjobbika. HAHA! Nincs Hold, nincs Nap, nincs hajnal és nincs alkonyat. A vörös viszály szerteszáll. Mint a por, a pernye, a semmire vetemedve. Sejehajj, komám! Lesz itt borzadály!

2010. október 6., szerda

sokadik univerzum

Lassan e világban! A navigáció nehézkes. Ugye? Holnap lesz a múlt, Teljünk el vele? Hát persze! Az öreg szolga könnyen húz pápista kacagányt. Kézcsók illet minden jöttmentet, a hit szolgája megbocsátást nyer. Leszünk még együtt a magyar világ végén? Mert erről szól az ének, szolgák remélnek, ez lesz a Magyar talány. Ezt biztos tudja a Vatikán ezer éve, csak titkolja heted íziglen. Imádni való ez a homály!
Egy régi bejegyzés elé, mi kell, ha már magamtól oroztam el? Magyarország, ha úgy tetszik, végtelen, a tengelye elérhetetlen. De, megállítható és a forgásirány megváltoztatható. Lenge szelek hoznak itt kilengéseket (persze ezt remélem). Az akkori blog(bejegyzés), csak jósolt, nem gondoltam volna, hogy ez ami van, bekövetkezhet. Persze hazudok magamnak is, tudtam, nem igazán reménykedtem. Nem sokkol a valóság, számítottam erre. Most hivatkozást magamra, nem adok, annak nincs ideje, csak a szöveg lesz és a video, nyomozhatnak szellemek és ördögök. Nem gondoltam, hogy ezt még egyszer közzéteszem, de a Pápát illető szervilis kézcsók döntött, legyen így. Nagyon figyeltem akkor. Hej-hej Magyarország, most mostoha haza!
Tombol a Hold(de sokan leírták regényben és versben...), így van ez. A sokadik univerzumban is! Egyébként, hol a Hold? Megszökött ő is ebben az őszben? Itt tartunk. Kiszolgálnak kedvesen, a Kávéház üzemel, de figyelnek rettenetesen. Ez nem a Hold, nincs íbiszmadár, csak egy folt a táj. Hol az értelem?