Érdemes és érzelmes dolog a bizalom. Ma nem vigyázunk egymásra és egymás tárgyaira, még kérésre sem. A hölgy a Kávéházban, az imént tagadta meg, hogy segítségemre legyen. Annyit kértem tőle, hogy csupán szemmel tartsa az oldaltáskámat, míg egy percre eltávozom az asztaltól.. Így azután(az elutasítást látván és nem kévén hülye), vittem a táskát a toalettre. De szép is volt! Oldalamon a táskát egyensúlyoztam és közben vizeltem. Örök hála érte, megtanultam, hogy az élet arra ösztönöz manapság, hogy ezután senkitől se kérjek. Merev az ország mostanság, kutyák prédája és így halad tovább! S a nőket megmérem rendesen. Hendikeppel a világ. ENGEM, aki úgy szeretem. Nagy a dúlás az önállóságban. Legközelebb hátizsákot hozok, úgy egyszerűbb! Egyébként megöl ez a miazmás maradiság. Reménykedem azért: Csak fájdalmas ne legyen!
Van ezért bizalom és ez éltető: Egy anyuka eltévedt kicsinye(babája), pocsolyában táncolt. Kiemeltem onnét s köszönetet kaptam érte.
