Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2012. szeptember 17., hétfő

FIGYELEM !


http://kendermag.blogspot.hu, a következőkben itt is működik a blog  morc néven s a tevékenysége egyre jobban áttevődik arra a helyre. Az ok egyszerű: a helyhiány, itt a tárhely lassan betelik. Aki akarja, látogassa ott is, várom jó szívvel.

2012. szeptember 3., hétfő

megfázol

Lényegében. Valójában azt. Amit mindig is akartam. Biztosan vártam? A porban, kiszáradt torokkal. Már ordítva se. A többiekkel nem voltam. És nem voltam se jó, se rossz,se szép,se gonosz. Én voltam a semmi és a valami. Legalább is próbálkoztam. A fene ette azt is meg! És a sárga köves meg Óz, éjjel még világítás se. Csak kopogott a cipőm valami kövön. Rendetlen a visszavonulás és nullás a riasztás és a mentők se. Hiába hívta őket kedvesem. Nem szelídek voltak "Keresse fel háziorvosát vagy műszerészét!" Szóltak s mentek ellátni a holtakat. Az egyedi, az érdekes, a tetem sosem pofázik, hallgat. Lehet esetleg egy kis erőszak is.. Rendben is van így. A feje visz mindenkit.Ők mentősök vágyódó mosollyal. Vajon milyenek lehetnek a hullamosók, öltöztetők. Ahá! Jönnek a kéjbombák egyenest a hűtőből vagy langyosan a kocsiról. Röhög a csend, ahogy összenéznek mögöttünk. A bádogember, az oroszlán és a madárijesztő integetnek a határról, ők Dorothy-val mennek messzire. Megéri persze az álom.Vagy se.Ne állj már állandóan az ablaknál a ködbe nézve! Gyere mellém az ágyba, még megfázol nekem! Nem vagy te annyira. De nem is tudom.Szél ütötte ez az este és csak mondom a magamét. Aludni kéne, de az se megy. Reszkető lesz még a bők is,el se ér téged. Az ablaknál a hideg meleg, perzselsz te engem messziről Sikongva játsszuk le utolsó háborúnkat.Magunkban.És lényegében vége lesz,vagy lesz vagy se. Egyre megy.Csak a mentőt tudnám, de nem.Így azután éjjel se, nappal se.Csak árnyékok szürkén,ritkán gomolygók. De veled kedves.