úgy is elmúlik

mindig fogoly

…............................................................................................................................
Azok kik átélték a nagy háborút mindig emlékeznek.Azok akik átélték a nagy háborút sohasem halnak meg.Azok kik átélték Drezda bombázását amerikai hadifogolyként nem feledik az ötös számú vágóhíd borzalmait.Most nyaralnak csendesen megpihenve az állandó múltban vagy mindig abban élve?Kormos pincékben gázolva fojtogató füstben mentik most is a megrekedt túlélőket,halálra halva rángatják megperzselt testüket.Nincs menekvés a bombázás elől,csak hull kéjesen a mérges eső.Barátok repülnek odafenn,roppant erejükkel robbantják szét a házakat,az izmokat.Embert nem látnak  -jó a repülősnek-, minek is,csak tárgyak halmazává váltak.Nincs hová menni,nincs hová lenni bújni,meggebedni kell el sem követett búnök miatt.De kit érdekel ma az a sors,mely az ellenséget írtja.A hajnalt csak a tüzek élik meg,mert a vég ezt kívánja szakadatlanul.Nem látni már a Zwingert ,vörös izzásba omlott az is.Kellemetlenek a holtak,kiket rútul kiraboltak,de élni kellett holnap is és az élet nem válogat.Szolga amerikai fogoly sok időd van  még.Rég elhagyod ezt a napot mely megnyergelte a hamvakat a szélben és élni fogsz,ha nem is tetszik ez így utólag.Lassan rájössz,te voltál a halál.

egy választás éjszakáján

Meg kell szokni mindent.

Hogy jobban lássuk a sötétségben ami jön.Hogy  megérthessük  azt.
Mert újra kell tájékozódni az emberek között.Tanulni kell,tanulni kell!

      Egy azonban biztos: Képtelenség elfogadni a szolgaságot.

szép idők

megesz,féktelenül megesz

A foga az ajka a pirosló alma a sámán uradalma a bódító méz a véres kés végtelenül szeret
pengéje simogatja torkom

mosolyogva figyel egyre nő bájos hatalma felettem

templom

mélyben

amikor barlangokban bolyongtam

Hit remény szeretet tölti ki a teret
a hit nem etet meg
a remény nem melenget
szeretni is elfelejtett.
A fény henyél.

ring as-son

Thomas Pynchon: Osztrák-Magyar blues

 ford.automaton_aliza,rd.

Érzéket-lenül oda lent,
Éjszaka a vár-os-ba-bent,
Kék-Duna sem látszana─
Ha állna, és nem ját-szana─
Ring-as-son el az "ucca"
S a sármos─sugárút
Öleljen a vá-ros pucc-a
─Sarkad nyomán szinkópázzon,
Rád-buc-káz-zon
Egy osztrák-ma-gyar hölgy-csokor,
Felületen tá-tong mélység,
Óh megannyi strici-rémség,
Álmos ritmus, kósza népség,
Hé-kéj-hív-hát
Lány-öl-éjben ki K. u. K.-ot lát,
Ki tudja már dél vagy éjfél,
Úton nyug'va húz, mi nem fél,
Az Osztrák-Magyar blues!

mérges az utca

angyal

http://www.youtube.com/watch?v=rY7uTO_GuDg&feature=related
Nem szabadulunk
csak az angyal szabad 
mímeljük a vadságot
a szabadságot
ő büntet ezért

mi lehet az infravörösben?

Megváltozott minden,mert ilyenek is vagyunk.Ha tetszik az éjszaka szülöttei is lehetünk,vad zombik akik csak húst esznek és mindegy nekik madár,hüllő,emlős-e a zsákmány,vagy netán ember?Csak rohanunk az éjszakában vérszagot keresve,áttörünk az aljnövényzeten,hátha ott bújik még abból ami megmaradt.Nem szabad pihennünk egy pillanatra sem,hát rohanunk a vér parancsára át a ligeteken és jaj annak a lénynek ki utunkat keresztezi.Lélegzetünk nincs,szívünk nem dobog,de most felhevülve folytatunk nagy vadászatot mindenre ami mozog.Kies hegyoldalról jövünk és vöröslő szemekkel nézünk le a völgyre.Bezárkóztak-e a házakba érkezésünk várva,félve,remegve.Egy falunyi ember!Kéjes érzés ez,bevallani még zombiként sem ildomos,mert a másik megesz érte féltve korgó gyomrát.Hisz ismeri az örök éhség hatalmát.És nem lehet visszalépni már,infavörösben úszik a határ.Ha nem vadászol,rád vadásznak ez itt a szabály.Márpedig a vadászatárt érdemes újra élni,mert évszázadok telnek el két ébredés között s akkor tehetetlenül kell bujdokolni.Barlangokban rejve elaludni,hogy sose érjen el a hajnal fénye,mert a rőt ragyogás eléget minket és a szélben szálnak a hamufelhők.Így is úgy is vége lesz egyszer,az élet teret követel magának és a mi létünk nem fér meg vele,mert ők nekünk csak táplálék állatok(még ellenségek sem) és szaporodnak kedvünkre,de már nem félnek, így mi fogyatkozunk,mert igazából elfáradtunk.Már meghalni sem tudunk.

mindenanya

műholdak,szemét,no meg a Föld

ugyanaz mindig

Eljön mindig az a nap, mikor mindahányan ott állunk a Föld szélén és várjuk ki zuhan alá a gömbről legelőbb.Furcsamód tolongás lesz,mert annyira lehetetlen az,amit teszünk,hogy kíváncsi zűrzavarban álldogálunk majd.Várva valamit,ami tökéletesen nincs is még kész és felkészültek sem vagyunk egy új model elfogadására.Mert biztosan lennie kell valaminek, ami vonz a szélre.Éjfélkor jön a hajnal és délben eljövend az este,csak asztráltestek lebegnek a fényben.Egyenként tünedeznek el a csillagok és mi kórusban nevezzük meg őket.Árnyék az égen,egy üres test közeleg és nevet:
emberek mivé lettetek!Az amit a Földnek hisztek csak egy limlomos doboz telve kacattal,elvetélt gondolattal,megcáfolt elméletek hosszú sorával,titkos és tilos tudománnyal,a megváltók halotti imájával.

És eljön mindig az a furcsa nap mikor a rokonok nem ismerik meg egymást,ha segítséget kérnek tőlük és zavaros motyogással kerülnek meg minden indokot.Új jövő közelit,a babiloni asszony közöttünk léptet hátasán.
Akkor már régen volt és régen lesz már felébredni,legalább valami zajt csapni,hogy megijedjen a rémísztő vad.Addigra nekünk csak ez marad.A világnak vége lesz,a határban a dög arat.

Minden ismétlődik,mint az álmunkban.Mocorgunk az ágyon,másik oldalunkra fordulunk.Volt,van,lesz és a napvény megcsillan a katedrálisok ablakainak ólomüvegén.A szerzetesek némán mondják a zsolozsmát.Nincs már csodavárás rég,a megváltó levette szemüvegét és körülnézett: egyre erősödik az izzás.

most persze...

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++Laurie!Nem olyan mint a sorjázó keresztek egy++ hadi temetőben?Vagy szögesdrót lenne egy+++++++ fogolytábor körül?Válaszolj már!Laurie!Az igazi képek,remények,események,erdők,folyók,sziklák,+ hegyek,sivatagok,gleccserek,emberek és a+++++++++ kialkudott minták megvárnak.Laurie legalább a neved mond meg!Ne kéresd magad,együtt++++++++a tárgyakkal,melyekről azt hittük jók lesznek még valamire és ide rejtettük azokat.Sosem kellenek+ már,végre eljutottunk ennek tudásáig.Most+++++ persze vigyorogsz.Mondd!Te hallgatózol vagy++++ hallgatsz,hova dugtad a varázsszavaidat?+++++++++++++++++++++++++++++Tudom én mit+++++++++ tettél:belerejtetted őket a tájba és igazad volt,a Hold így nem talál semmi megronthatót.+++++++++Azért Laurie a titkos neved elárulhatnád++++++ nekem.+++++++++++++++++++++++++++++++++++++

George Orwell: Állatfarm(részlet) mintha ma lenne

Mint Napóleon valamennyi beszéde, ez is rövid és velős volt. Ő is boldog, mondotta, hogy elmúlt a félreértések korszaka. Hosszú ideig olyan hírek terjengtek - és oka van rá, hogy azt higgye, ezeket az ellenség rosszindulata terjesztette, hogy ő és kollégái felforgatóan, sőt forradalmian léptek fel. Azt hitték róluk, hogy lázadást akarnak szítani a szomszédos gazdaság állatai között. Ennél mi sem esett távolabb az igazságtól! Egyetlen vágyuk most is, mint a múltban is, az, hogy békében élhessenek, és normális kapcsolatokat tarthassanak fönn szomszédaikkal! Ez a gazdaság, tette hozzá; amelyet szerencséje van kormányozni, szövetkezeti vállalkozás, és a birtokában lévő okmányok szerint a disznók együttes tulajdonát képezi.

Nem hiszi, mondotta, hogy a régi gyanakvásból még fennmaradt volna valami, de a gazdaság életében nemrégen történt változások bizonyára tovább fokozzák majd a bizalmat a gazdaság iránt. Az állatok eddig annak a bolondos szokásnak hódoltak, hogy egymást "elvtársnak" szólították. De ezt meg fogják tiltani. Meg fogják szüntetni továbbá azt az ismeretlen eredetű furcsa szokást is, hogy az állatok minden vasárnap reggel elvonulnak egy kandisznónak a kertben álló oszlopra felszögezett koponyája előtt. Ezt is meg fogják tiltani; a koponyát már el is ásták. Látogatói talán megfigyelték az árbocon lobogó zöld zászlót. Ha igen, akkor talán azt is észrevették, hogy eltűnt róla a fehér pata és a szarv. Mostantól fogva a zászló sima zöld lesz.

Mindössze egyetlen bíráló megjegyzést kíván fűzni Mr. Pilkington kiváló és igazi jószomszédi beszédéhez. Mr. Pitkington mindvégig az "Állatfarmot" emlegette. Persze nem tudhatta - hiszen ő, Napóleon, éppen most jelenti be -, hogy az "Állatfarm" nevet eltörölték. Ezentúl a gazdaságot "Majornak" fogják nevezni, hiszen ez az igazi és eredeti neve.

- Uraim - fejezte be Napóleon -, igyunk ugyanarra, amire az előbb, csak más formában! Töltsék tele poharukat! Uraim, a Major virágzására!

Erre megint olyan lelkes éljenzés tört ki, mint az előbb, és mindenki fenékig ürítette poharát. Az állatok, akik kívülről nézték ezt a jelenetet, úgy érezték, valami különös dolog történt. Mi változott meg a disznók arcán? Rózsi elhomályosodott öreg szemét egyik arcról a másikra fordította. Egyiknek ötös tokája volt, a másiknak négyes, a harmadnak hármas. De mi az, ami mintha összeolvadt és megváltozott volna? Aztán az éljenzés elcsendesedett, a társaság újra kézbe vette a kártyát, és folytatta a félbeszakított játékot, az állatok pedig csendesen elosontak.

De még húszméternyire sem mentek, amikor hirtelen megtorpantak. A tanyaház felől óriási ricsaj hallatszott. Visszarohantak, és újra benéztek az ablakon. Igen: odabenn heves veszekedés tört ki. Ordítoztak, verték az asztalt, éles, gyanakvó pillantásokat vetettek egymásra, és dühödten meghazudtolták egymást. A bajt a jelek szerint az okozta, hogy Napóleon és Mr. Pilkington egyszerre játszott ki egy-egy pikk ászt.

Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.

1943. november-1944. február

Alice in Wonderland,a mesehorror

Játszol csak velünk,álombéli nevetésünk sírással teli ébredés.Keressük magunkat,keressük szavainkat.

régi idők

 kattints a hivatkozásra és a kép és a zene megjelenik.
http://www.youtube.com/watch?v=2_A-USTLA60
  Akkoriban még nem volt gyermekem és borzongva néztem a képeket egy újfajta jövőről,aholt a tüntető tömegbe lőnek a katonák és felszólítás nélkültüzelnek a háztetőkön megbúvó harcosokra.Nem tetszett,hogy gyermekkocsit toló kismamák az utcákon kereszttűzbe kerültek vagy megölte őket egy robbanás.Tudtam persze,hogy századok óta dúl a háború és az írek oly elszántak,hogy akár éhenhalnak,mint engedjenek.Én itthon már féltettem leendő gyermekeimet: tán csak nem lesz itt is ilyen módszere a létnek,pedig még messze volt a rendszerváltozás.Most megállapíthatom: hozzánk is megjött -egyelőre csak szavakban-,a pusztítás.Hiába no,nagy kaland az élet.

vonnegut mondja:

"Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!"

mi birkák, már csak így vagyunk,karámunk a lakásunk

Mechanical Turk