ez a mai darab

Most írjak,ide? Szemtelenség lenne magammal szemben! Meg aztán mit is? A holmim már úgy is elveszett, ebben a korban nincs emlékezet. Van valami, ami a tökély,de az a hatalmi önkény.. Lám,hová lettünk ebben a demokráciában! Már só se lesz az állatoknak, nemhogy nekünk.Gondolkodni kéne nagyon, mert nem lesz tulajdon, még magunk se leszünk. Csak adósai e csúf mának és egyedül leszünk. Teszünk valamit? Remélem..

Mit is mondjak?

katonásdi

Egyszer, már nagyon régen, háborúsdit játszottunk egy kies lőtéren. Március volt és fagy, hó is esett. Éppen húsz éves voltam. Elfoglaltunk egy üres lövészárkot. Hurrrrááá! Ellenség nem volt, azt is mi játszottuk Bekerítés! Kiáltotta egy tisztpalánta. Akkor már röhögtünk: Lőjük is le egymást? Akkor csendes lesz a harctér, mert a győzelem totális kell, hogy legyen! Azután fagytól mereven meneteltünk a tavaszi télben. Pici Rambók voltunk, nekünk nem volt Vietnámunk. Csak a puszta volt és a hó. Benne minden reménységünk és mint a minden, az is mulandó.

The Cure - Lullaby

Vágyakozzunk!

Mikor lesz vége a köztársaságnak? Ami most van, úgyis fonnyadt. Itt már nem mérik a szabadság aszúborát. Se vörösben, se fehérben. Jégbor van bőven. Mit ér az, ha fanyar rosé nincs? A vinkótól aki akar, hamar berúg. Vannak is sokan, de így a haza megroggyan. Ráncos lesz és avítt; élhetetlen kedves. Az igazi élettel már csak a csalfa szellő kacérkodik. Szépen szavalt tirádák, egymást cifrázzák.

Végtelen szürkeség. Tudom, hogy hol kell lennie a Napnak, de hiányzik az égről. No. Persze! A világ létezik itt, Pesten is. A Nap is ott izzik a felhők felett, de úgy megy el... nem is látjuk. Holnap mihez kezd az ég? Marad az ijesztő sötétség? Marad az! Nem is vigasztallak.

Megspóroljuk az államot! Nem is kell; csak a fegyver. Aki emlős meneküljön! Rend lesz és csend. Akkor jót alszunk megint. Ez a lebegés, a felejtés hazája.

Nem baj, semmi sem baj. Csak leszállt a köd, az ereszről víz csöpög. Ilyen ez a hajnal. Ma nem lesz baj. Várjuk már az új évet. Szerényebb lesz minden talán és nem vicsorognak a szájak. Nem lesz nemtelen indulat, csak rezzenés az arcon és [lemondó] legyintés. Bevégzi végre az, aki ígérget és nem várja sehol ölelés?

Mennyi idő megy el ezzel? Leszeletel a megváltás, leszeletel a megrontás? Melyiket válasszam? Hol az úr? Rojtos ruha nem kell, angyalok sem. Maradjak istentelen?

Rövid szöveg ez, rettenetes ez nekem.

Várnak a fattyak a téren, találkozásunk igézetes lesz. Ez az Egy Isten, miért forog a széllel?

Ez VADON: Őzek sírása. Bezárul magába az erdő. Foltot se hagy az ég alján. A VADON: elrejt a nyugalom. Ne riadj meg, mert felfalnak a vadak!

Odakint az éj szemerkél............

Ma is élő múlt (2010-2011:

Valamikor május végén majdnem elvesztettem a fonalat. Maradhat-e a jó vagy csak a jobb maradhat? Egy biztos, gunyoros vidámság ült az emberek arcán.

Ez még elviselhető volt, de megláttam a sötét alakokat s ekkor úgy gondoltam jobban teszem, ha nézeteim elrejtem az utcán és a boltokban, mert meglehet, hogy belém kötnek s ezt nem kívántam megpróbálni. Egyik barátom említette is, hogy megszokott lapja vásárlásakor „jól megnézték” maguknak azok a fekete emberek, de nem szóltak. Azóta a kabátja alá csúsztatja az újságot, a hetilapot. Tudta ő és tudja ma is,hogy nem lett más valaki, csak a világ változott meg kicsit. Mintha egy új paradigma öltött volna testet a szavazó fülkékben. Erről persze szó sem volt és ma sincs, nem kíván itt senki már igazán változtatni. Mondják mostanában sokan nekem, hogy a stabilitás fontos a népnek és nem áruljuk többé az országot, mert forradalom volt itt, ami minden férget kitakarított vagy kitakarít. Érdekes, de én sehol sem láttam '48-as zászlókat és kokárdákat, de nem hallottam fegyverropogást sem. Így aztán nem is vihettem jó hírt senkinek. Lejtsenek csak tovább romantikus táncokat azt hívén, hogy változnak és mindent megváltoztatnak. A fonál, végül is, nem veszett el, csak méteres iszapba süllyedt,s az ingovány egyelőre nem engedi kihúzni onnét.

 

Ahogy járok a városban mindig megállapítom, hogy a hatalom -bárkinek is adatik- önhittséget szül és arroganciát, nyugodtan kivárható pusztulása, akárhogy is handabandázik. Persze az ellenállás sosem árt s akkor már lehetnek mártírok is, ami azonban felettébb kínos lehet a világ előtt.Ma is így van,nem változik semmi,már nem is akarom igazán azt a semmit,ami kiömlik a szájakon.

akárki nemzeti (egy régi dal)

Azt hallom, hogy a hatalom örökletes lesz, nem gyakorolhatja akárki, csak aki nemzeti... (a többi lágerekbe megyen). Érdekes teória ehhez a szent korona, s uralkodik az ki a fejébe húzza. Gondolom, abban is alszik és reggelre fáj a nyaka. Hiába! Nehéz teher az ország kormányzása és képviselete; és borzasztó lehet hajnalban felriadni, hogy meg van-e még? Ó, szentem, egyetlenem! Mivé is leszünk majd, ha ezt hozza mindig ajándékba a holnap? Rettegni fog a NYUGAT(összes nemzete és nemzedéke)! Ezerszeres vivát a megmaradóknak!

Hallom azonban a mormolást is: Ha hajnalban kopognak a falon ébredj fel, hogy tudd, nem egy cellában alszol! Az idő nem jár állandóan rab ütemre. A szél susog a füledbe csendes türelemmel.