meglátogattam az emelkedett gondolkodású férfiak egyletét

Nem mondanám, hogy kitörő örömmel fogadtak. Hiába, a nem várt vendég mindig gondot hoz a házhoz. A látható üdvrivalgás nem nekem szól, valaki szintén jött közben feketében, mentében. Megfeszültek az arcok, volt aki
ordítozott, mert megjött a vezér, aki nélkül senki semmit sem ér. Így már emberesebbnek érezték magukat láthatóan apró csoportjukban.A figyelem a vezér felé fordult, így aki itt nem volt hites, megmenekülhetett.
Ki jobbra, ki balra osont velem együtt. Valahogy nem volt kedvem kivárni az esküt.

leszek majd

Valóban értelmetlen? Szerepjáték. Holnaptól holnapig elnyúló lidérces tájkép. Festette az, aki akarta. Nem kell ide érzelem, íly fájdalom, idézem magamban gyakorta. Nem kell! Minek is az, ha a rontás átölel. Ketten sem, egyedül sem, a tudat már régen nem érdekel. Leszek majd perzselt fa a tájban száraz magányban. Valóban értelmetlen.

bizony,határtalan az emberi kíváncsiság

kétségtelenül eljő a szerepvállalás

Van itt respekt, hogyne volna, ha a kalapban nem volna bolha s nem viszketne a haj töve. Csípnek ám a bolhák, nem tisztelik a reverendát. Szegények ám a csuhások, nem telik már bolhairtó szerre, mosni és fürödni pedig miért is kellene. Hát, hogy ölel át a nyáj és hogyan csókolgatnak a megtért barikák így titeket? Majd a hatalom besegít, ha jól nyaltok be neki. Nem baj az, ha egy egy bevált fenék néha a cuppanós választ kilövelli! Csak legyen ilyen fertelem, akkor mindegy milyen, hisz lesz táplálék, mindörökké, Ámen.

és Warhol elcsodálkozott