Peter Greenaway - M is for Man Music Mozart - Vesalius Song

vajon ki lesz?

…. mit tegyek,ha nem értem az éneket. A részeg szavak az éjbe illenek. Oly sötétek, hogy a csillagok is homályosak tőlük. Már nem hiszek ezeknek, a részeg dalok csak „kifinomultan” érthetők, a bölcsességet a mélybe rejtve. Öreg drogosok rejtélyes tudása sem versenyezhet velük. Itt várunk tehát a csendre egy tranzitban melegedve a hideg szelek elől bújva éjjelente és hallgatjuk a vonyító dalokat, míg a hangszál meg nem szakad, hisz mégis emberektől származnak. Hallgatunk s az ajtót lessük, vajon ki lesz az első aki betöri?

a szokások

Réges régen egy porfészekben egy kocsmában üldögéltek piros arcú urak.Ittak eleget,a csapos nem panaszkodhatott.Volt ki halkan,magában danászott,a másik cigarettáért kotorászott.Némelyik az asztalra borulva aludt.Többen tántorogva beszélgettek,   röhögcséltek.Így telt mindig a hét vége Seholnincsben.Lazán röppent az idő az estig. Egyszer történt csak valami.Egy legény belezavart a tervekbe és kiabálni kezdett valami forradalomról Pesten.Összenéztek az urak,láttak már ők ilyet,hogy ne higgyenek neki. Ittak hát tovább komótosan,nehogy már a szokásokat felborítsák.Kínálták a legényt is aki bátran ellenállt.Így aztán leütötték és csend lett,csak a poharak csendültek,mint a harang a kápolnában.Rend a lelke mindennek,mondjuk csak ki bátran,a por pedig befed általában.Holt világ ez,csak angyalok járnak és elmennek.

beszédzavar

nagyon kényelmes ez a szék emberek

csináljunk már néhányat

• 
  
  miért? Miért?Az ország üdvéért cselekszünk azért meg aztán árvizet szalajtunk iziben rettenthetetlen a hitünk benne bankokból építünk gátat és pénzünk hamuba sül a lehető legjobbat nekem mert voluntarista a szemlélet ma itten de nem hazudunk mi ketten én és a nép pragmatikusok vagyunk hogy mindenki mégis katolikus lennék?Kérdezzétek a tömjéntő jó pap szeret engem itt Bulgáriában ismert megüzentem neki hogy...és állhatatos szegény csak rá kel nézni főnyeremény az ilyen partner szerény népem kell nekem a székem  nem adom mert hatalom székel benne csináljátok meg két álhír között füstifecske gyorsasággal mert nem bocsátok meg senkinek

mivé?

Az ég végtelen, mint tudjuk ezt. Magyarázzák ugyan ellenkezőjét, az nem lehet, hogy mégis véges, azt elképzelni is képtelen eset. Mivé lennénk nélküle,

ha álmodni sem lehetne? Mi lenne velünk az örök sötétségben mocorgó patkányok között. Elönt a verejték. Hová mennék, mit is tennék? Nyugalmamat meglelném-e? Válasz nincs -ezt ismerem-, majd megteremtem,hogy ne legyen többé napfogyatkozás a

szívemben, mert nem lehet személytelen a mai játék.

Nem lehet hézag a rendben, akármi is uralkodik itt.

fekete lovak

Isten országában a kényelem lopódzkodik,

körös-körül meg-megállva, szimatolva,

kapualjban meghúzódva, éjszakánként.

Besurranva lakásokba, begubódzva, egy

elemi szálat húzva, ruhájába beakadva.

Holnapokban csillagjósok pénztárnoka

volt, valami nem volt soha.Tabletta nyár,

sosem várja egy esemény után.Léha,

magának való király.Ó féktelen elem

te vagy az étel az utcán alvóknak,kik

nyavalyáktól tántorognak,míg a buta

batár eljön értük.Lesznek ott fekete

lovak,rongyos rojtok a kikeletben és

merészen számon kérik majd a jövő időt.

Lesznek?Nem lesznek? Az időben rejlik minden.

Parancsra nem teljesül a várakozás.

Kegyetlen hozzánk a kényelem.

Emilie Autumn - I Want My Innocence Back

megbocsátás?

Azt mondta egy imádkozós nekem,hogy az imádkozás megtisztítja a mindennapi hívságok szennyétől.Megbecsüllek érte -mondtam neki-,de mit csinálsz a búneiddel?Gondolod egy vezeklés elég lehet akármire?Nem is képzeled mekkorát tévedsz!Ne gondold,hogy az isteni megbocsátás majd elnéző

mosolyokat csal az emberek arcára.Erről csak képzeleghetsz,

mert az emlékezet nem megbocsátó,ha hibázol azonnal arcodba harsogja bűneidet.És tudod magad is,hogy te sem tennél másképp.Így jár ma a múlt idők kidobott szolgája,de

megéli ezt majd a mai napok serény lakája is.És mindegyiknek illik alázattal kiállni a büntetést,mert a kifakult,lerongyolt hódolat megbocsáthatatlan a jövőben is.

Mert emlékezni kell,hogy még egyszer ne költözzön a szívekbe a romlás,a hatalom imádata és az irígység.Ne ám!

Mindenkinek tudnia kell,az imádkozás nem tett,sőt lerontja

a cselekvést.:maradjon az a papoknak.A világ nélkülük is tovább vágtat és mindig megújúl.Sosem kér bocsánatot ezért.

Ő az üdvözült és üdvözítő hatalom.

az ötödik napon (gépek)

A gépek között csak automatizmusok léteznek.Nincs nevetés és nincs lélek.Reszelék,forgácsok hullanak az olajos betonra,nem vicces semmi,csak otromba.A csavarok és fogaskerekek némán tekeregnek,nincs ihlet,nincs emberi szó.Egy prés néha döndül egyet és kiköpi a legyártott elemeket.A nehézolaj párája tapad mindenre síkosan eltömítve minden helyet ahol gondolat keletkezhet.Mozog minden a mindenható gépek között,az égben villanylámpa hunyorog.Fényló kerekek,tengelyek és pumpák táplálják az ereket,a szállítószalagokat amelyek a bányákból hozzák az ércet az öncélú termeléshez.Itt gépek gyártanak gépeket.Nem hangzik fel az újszülött sírása,itt szünetel a teremtés,a gépi lét látszólagos és nemleges, nem hordoz életet.Nincs varázslat csak racionalitás,még végzet sincs.

mára vége

a távolban romok

Megkezdtük amit kitaláltunk.Múltépítésbe kezdtünk.Világló holnapot küldtünk a géppuskák tüzébe.Ez volt minden vagyonunk.Egy képlet megigézett élőt és holtat.Mentünk előre vagy visszafelé elkötelezetten,nehogy a múltba hiba

essen.Meglestük az elfeledett hónapokat,hogy minden igaz legyen.Nem volt semmi idegen a milliónyi járatlan helyen.

Urai voltunk hét határnak,legyintettünk a szavakra,hisz nem

azok hoztak varázslatot.Ahhoz túl egyételmúek voltunk,s a tagadás megfutamodott.A határok egyikén azonban nemet mondtak:hullottak is friss halottak a géppuska tűzben,erőltetett menetben.Utolsó lélegzetük ajkukra fagyott.Nem kelt fel senki azok közül,ki ott elbotlott.Egyik nap még derús volt a közlegény,másnap pedig befedte a téli szél üde hava.És csúnya lett és ostoba.Valójában kővé váltunk hitünk oltárán,de áldozati tárgyként is vihogtunk,

hát mégis megkezdtük amit kitaláltunk.Mindennapi múltidéző gyermek okulj,hiába a hit és az egyenlet,ha a földben verem lapul a lövészek során kívül,megállít az minden lendületet.Az ész tehetetlen,ha rendetlenség öleli körül.Kárhozott hazában senki nem üdvözül,de elfelejtik.

Most poros út kanyarog a helyen hol elvesztünk,a távolban romok -emlékmű talán- nyújtóznak a csendben,tán a felirat rajtuk még megmaradt.Egy vándort láttunk arra botorkálni,dolga lesz azt elmondani mennyit értünk és mennyit nem.Csak fekszünk csendesen.