Most semmi sem izzadtságszagú,most minden őszinte.
Lapozgatván a könyveket rejtvények köszönnek megfejtésre várva.
Ruhát váltanának egy-egy jó megoldásra.Mint a gyerekek,úgy
seregelnének a csodára várva.mert az biztosan eljő,Okulni kell
mindig és nem elhessegetni mások szavait.Ez sokszor nagyon nehéz.
Azt hiszem,hogy a mai világban jobban kellene hangsúlyozni a
prózát.A versekre nincs idő,ez most nem a méla merengések
helye.A versek megfejtése várhat,most a gyors és szórakoztató
megértés a divatos.A napi munka(ha van),mindent elnyom,fárasztja
az embereket,akik örülhetnek ha liheghetnek.Persze nem az
agymosó irodalomra gondolok,amely az akaratot is terrorizálja
és egyenruhába öltözteti.Hangsúlyozni kell a világ megismerését,
a humort,a végtelen tudatot,hogy az olvasó maga vegye észre,
hogy szükséges a saját fejlődése és az bizony a tévé előtt sört
kortyolgatva nem megy.Hogy olvasni, így ismerkedni kell a
világgal folyamatosan.A tapasztalat egyre kisebb,a világ egyre
bonyolultabb és hatalmasabb.A megismerést most a próza
hozhatja el(nem felejtve a verseket),hogy el ne késsen senki.
Rég írtam ide.A világ romos lett és kedvemet elvette.2010.novembere.
Nem kedvezett senkinek. A ház ablakából látom a gyűjtögetőket.
Nem is az élelem fontos nekik,hanem a szeretet. Az pedig nincs.
Nem mérik sem a zöldségesnél,se a fényes boltokban. Mi lesz?
Én még várom a reggelt, megérem, úgy hiszem.Felébredni érdemes?
Már sokat vagyok távol az otthontól. Érdekes?
Megint egy új év. 2011. Jobb lesz? Rosszabb lesz? Egy biztos a múlt elveszett.
Az ablakon át a világ szürke lett. Lenn az utcán a szél sétál. Eltűntek az emberek.
Már nem ébred fel a város.
Újraírni éveket? Múltat és fényeket? Lehet. Mindent lehet. És az életemmel mit teszek? Avultatnak? Homály jő. Alaktalan világot hordoz a jövő.
Pihenni kéne már! Átaludni ezt a rendszert. Esély úgyse lesz, ha megad is mindent. A jog ráncait nem lehet holmi kozmetikusokkal orvosolni. A szurdokok nagyon mélyek. A szeretet alant, kilométer mélyen bujdosik. Ki hozza fel? Van jelentkező?Holnapután, a tegnap után. Minden megoldás hibás lesz. Majd, ha a hamvak kihajtanak.
Az lesz a megoldás.
Elveszett minden.Valaki szeret és elhagy. Lesz is nem is,hogy miért azt nem értem.Ja,hogy nem tudunk együtt élni? Azt csak az mondja,aki már másban reménykedik,a kis hülye maradjon csak magára,ha már oly hiszékeny volt.Ma így vagyunk,beszélgetni sem tudunk.Már azt sem.Elveszett a lényeg kettőnk közül,megértésben már nem is reménykedünk. Minek is,ha már nincs meg az az egy,a szeretet.
Teszed a dolgod.Ugye értelmetlen?
Élheti-e a magyar világot az, akinek minduntalan a képébe törlik a másságot? Mindent, amitől félni kell, mert nem sorol be a többiekkel.
