kis tudnivaló egy magyar néprajzi alapfogalomról

kocsma

falu vagy város belterületén levő italkimérő hely. Kocsmát csak az tarthatott fenn, akinek kocsmajoga volt (→ kocsmálás). Egyéb elnevezése: korcsoma, korcsmaház, korcsomás ház. Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, ill. újévig mértek bort, a bortermelő városok polgárainak saját házuknál fenntartott borkimérései (purger-kocsma) és a falvak vagy városok közös kocsmái, ahol fél, egy éven át árulták → szeren a borgazdák borait. Állandó kocsmák voltak a földesurat egész éven át megillető italmérési helyek pl. hidaknál, vámoknál és a városi kommunitás által fenntartott bormérések. Tekintettel a bormérés nagy jövedelmezőségére az állandó kocsmák nagy részét mindenkor házi kezelésben tartották, ahol fizetett alkalmazott mérte a földesúr vagy a város borát. Az ilyen kocsmát csapnak, csapszéknek, csapháznak nevezték. A kevésbé jövedelmező vagy nehezebben ellenőrizhető kocsmákat bérlőknek adták ki. A kocsmabérlet összegét a várható forgalomnak megfelelőn állapították meg. A kocsmárosnak óvadékot kellett letennie, mivel gyakran nem tudtak elszámolni a bérlet leteltével. Az engedély nélkül működtetett kocsmákat, italmérő helyeket kurtakocsmának nevezték. A kocsmák fő jellegzetessége a fogadókkal szemben, hogy eredetileg semmiféle ételt, még kenyeret sem volt szabad árusítani bennük. – A kocsmák épületeiről, berendezéséről a korábbi századokból igen kevés adat maradt fenn. A 16–17. sz.-ban a pince fölé emelt borona vagy földfalú, ritkábban kőfalú, többnyire egyetlen helyiségből álló szalma- vagy zsindelytetős épületek voltak. Ezeket korcsmálló pincének nevezték (ÉK-Mo., Erdély, Alföld). Kecskeméten a 18. sz.-ban nyárra leveles színeket építettek a kocsmák mellé, s a szabadban folyt a bormérés. A nagyobb városokban a városi kocsma többnyire a városházán volt (pl. Buda, Pozsony, Debrecen), a többi pedig a jelentősebb forgalmi pontokon, így a vásártereken, piactereken, a városból kivezető utak és kapuk mellett. A bormérést monopolizáló városok gyakran fogadóval egybeépített kocsmát tartottak fenn. A 18. sz.-tól a népesség rohamos szaporodásával a kocsmák száma erőteljesen megnövekedett. Pl. Kecskeméten a 19. sz. első felében már 150 kocsma volt. Az ivószoba felszereléséhez tartozott egy hosszú, kecskelábú asztal, hozzávaló támla nélküli lócákkal vagy padokkal, almárium, amelyben az ivóedényeket tartották. A bormérő asztalt lécekből álló rács, a kármentő kerítette el az egyik sarokban. Itt tartották a törékeny holmit, a mérés alatt levő bort, s ha dulakodás támadt a kocsmában, a kocsmáros ide menekült, magára húzva a kármentő ajtaját. Innen nyílt a bejárás a konyhába is. A kocsmákban használt űrmértékek (→ borűrmértékek) a köböl, akó, pint, meszely, icce voltak. Ezeknek megfelelően készültek az ivóedények, amelyek jórészt cserépkancsók voltak. Mind a mázatlan vászonkancsókat, mind a mázas kancsókat használták. A korsósok rendszeresen dolgoztak a kocsmák számára. Jellemző, hogy a kancsóknak százanként kialkudott ára volt, ráadásul járt egy meszely bor, a fazekasok meszelye. A cserépedényeken kívül különböző nagyságú üvegeket, karafinákat és fakupákat, vastag üveg- és fémpoharakat is használtak. A kocsmákban, csapszékekben faggyúgyertyával világítottak. A városokban a csaplárosok, iccések a mészárszékről évente 2–3 q faggyút kaptak, amelyből maguk öntöttek gyertyát. Ehelyett a földesúri kocsmákban külön gyertyapénz járt a kocsmárosnak. Azokban a városokban, ahol a polgári borkimérést engedélyezték, a szőlősgazdák a lakóház egyik, többnyire utcai helyiségét rendezték be ivónak. Felszerelése hasonló volt az állandó kocsmáéhoz. Mind az időszakos, mind az állandó kocsmákban folyó borkimérést a → cégér jelezte. (→ még: csaplár, → csárda, → kocsmáros, → vendégfogadó) – Irod. Zoltai Lajos: Debreczen a török uralom végén (Bp., 1905); Ballai Károly: Magyar korcsmák és fogadók a XIII–XVIII. században (Bp., 1927); Dvihally Anna Mária: A budai szőllőművelés története (Bp., 1932); Szabó Kálmán: Kecskemét szöllő- és gyümölcstermelésének múltja (Kecskemét, 1934); Bencsikné Sergő Erzsébet: XV. századi edényformák és azok továbbélése a magyarországi vendéglátóiparban (A Magyar Vendéglátóipari Múz. Évkve, 1970).

a kapu;mögötte a kocsma volt

meginnék egy sört

-mondta Laurie,elandalít a meleg.No,igen.Mondtam magamban,a világ végén már nem hiányozna a hűs lé neked.

Andalogjál a Holdig,míg a lámpát leoltják a párkák.Oly mindegy az egyiptomi éjben minden s a hatalmasság nem te vagy.Menjünk haza Laurie! Nem,nem megyünk;félek a zárt helyeken és te nem vagy isten,hogy megvédj a kígyóktól.Itt a homokszemek kedvesek nekem és kedveseimet megmelengetem,ölelkezek velük,mert megtehetem.Hozz nekem egy hideg sört és menj el innen,mert itt hamarost a világ villámlik.Pihenni kell most sokáig -mondta Laurie.Van idő megvárni téged.Marcona idő.

talking heads

TALKING HEADS
TALKING HEADS
STOP MAKING SENSE
LIFE DURING WARTIME 

be a végtelenbe

    Lehet menni a végtelenbe,bele a határozatlan valóságba,a feloldódó láthatárba.Elmenni lehet.

channel train

főállású fiatalok(részlet)

nem terveztek közös rablótámadást, rablótámadást manapság már senki se
tervez, manapság inkább a kongresszustervezés dívik. „igen, kongresszust kéne
csinálni!” de olyat, hogy csak na! minimum startup-kongresszust, mert azt
mondják, a gazdaságot még csak-csak támogatják ebben a városban, de minden
más smafu. szóval először is gazdaságosdit kell játszani, elő kell állítani valami
gagyit, hogy dőljön a lé. színészkedni kell! startupot imitálni, eljátszani a kisebb
céget, irodát, magányos farkast! – „elfogyott a pénzünk, úgyhogy muszáj
volt kitalálnunk valamit”, így hangzik azután a mellékelt eredeti hangfelvétel,
„de halvány gőzünk se volt, hogy ilyen sikerünk lesz”. íme az új vállalkozó
szellem – színtiszta schröder! – „te, ez színtiszta schröder!” – „te jó ég! vissza
mindent! teljes fölszerelés! és ügyelni a különbségekre!” alighanem elgaloppírozták
magukat esztétikailag, de túl késő, túl késő: „ráadásul ebben a politikai
helyzetben!” jegyezte meg épp a nő. – miféle politikai helyzet?
hogy nem érzékel-e belőle semmit? nem, semmit. fogalma sincs, mire célozgat.
szóval még mindig lát valamiféle politikai helyzetet, ki hitte volna –
á, dehogy, csak viccelt.
nem terveztek közös rablótámadást és nem terveztek közös kongresszust
sem, inkább csak viccelődtek: szemükben ifjonti fény! – „igen, nem vagyunk
hetedik senkik.” aztán kicsit belezuhantak együtt a szentimentalitásba, hát,
igen, a nyolcvanas évek: akkor azért mégse egyedül nőttünk föl a michael
jackson-arc mögött, védelmet ugyan nem sokat nyújtott akkoriban, és még
manapság is nehéz szabadulni tőle. (de az egéééész arcát senki nem ismeri!). kicsit
megfeledkeztek az időről együtt, úgyhogy végül sietős dolguk akadt. „igen,
dolgom van nekem is!” – ugyanis ugyanis, neki is dolga van – ez most egy kicsit
önreferenciálisan hangzik, nevet a férfi, na de most legalább saját magának
dolgozik – „fffú, az örökös stressz!”

(Kathrin Röggla,tiszatáj 2002.06,pdf)

messzi napfogyatkozás Kínában

Gyülekezik már a por,a homok a felhőkben.Égi karima emelkedik.Szélre vár a táj,az majd
vörhenyes palástját messzire repíti.A fények most árnyékokban égnek.Az állatok ma barátok.
A ragyogás irigységet kelt.Megbüntették az Istenek a Napot.

néha a nap is meghal

turkáltam kicsit Peter Gabriel után

Valamit találtam is,valamit,nem is tudom mit.Mély vörös valamit.
Talán megfelel,talán nem.Nem baj,nézni kell utána a következő
képet.

nem is tudom

RAMMSTEIN

Narancs XXII. évf. 12. szám(2010.03.25.) - 2010-03-25

kultúra - visszhang

koncert - RAMMSTEIN Nekem úgy tűnik, hogy a Rammstein az arénarock-korszak halála előtti utolsó zenekar, amelynek még lehet esélye követni az olyan színpadi show-ban is bivalyerős elődöket, mint a Kiss vagy Alice Cooper. Egy Rammstein-koncert ugyanis nem úgy néz ki, hogy az ember az első sorban állva érzi a zenészek izzadságszagát, és fejbekólintja az elhajított dobverő, hanem felkapaszkodik a Sportaréna kakasülőjére, kicsit botorkál a félhomályban, mintha moziban lenne, bosszankodik a folyamatosan mobiltelefonáló, ide-oda járkáló rétegen, aztán seggen ülve végignézi az előadást. Ami persze egészen jól sikerült, hiszen a Rammstein gyakorlatilag a koncertjeinek köszönheti a hírnevét. Az első etapot ezen az estén jórészt a nem különösebben erősre sikerült új anyag, a Liebe Ist Für Alle Da dalai adták, és a komoly mennyiségben adagolt pirotechnika, valamint a vadállatabb élő hangzás jóval élvezetesebbé tette ezeket itt, mint lemezen hallgatva. Aztán egyre több, tényleg hatalmas Rammstein-slágert találtak meg a rezzenéstelen arccal játszó német zenészek - jött először a Feuer Frei a címhez méltó, irdatlan tüzekkel, majd a vége felé olyanok, mint a Benzin, a Sonne meg a kihagyhatatlan Du Hast/Engel kettős (csak a Reise, Reise hiányzott), és egyre szigorúbb lett a látvány is az égő technikussal, valamint a hatalmas falloszt formázó, habot és konfettit lövöldöző ágyúval, és itt kezdtem azt érezni, hogy ez a koncert pontosan olyan, mint valami iszonyatos költségvetéssel megcsinált hollywoodi film, aminek az ember előre tudja a csattanóit, ugyanakkor mégis van benne néhány hátborzongatóan zseniális pillanat. Az egyetlen bajom pont ez a túlzott tökéletesség, a németes precizitás volt: a rock 'n' roll káoszelmélete legalább egy-két hibázást megkövetelt volna, de semmi ilyesmi, csak Till Lindemann többször is elejtett kedves magyar szavai szolgáltak némi ellenpontként a másfél órányi gépesített mészárlással szemben. Papp László Budapest Sportaréna, március 16. **** - vincze -

megjött a választás is

egy darab híd

palackok

felesleges dolgok

a híd

A hídfő, a lábak,a gerendán,a pallók és a korlátok.A Duna vize és rozsda és mérhetetlen kosz.

manci a nyúl

ló