nem terveztek közös rablótámadást, rablótámadást manapság már senki se
tervez, manapság inkább a kongresszustervezés dívik. „igen, kongresszust kéne
csinálni!” de olyat, hogy csak na! minimum startup-kongresszust, mert azt
mondják, a gazdaságot még csak-csak támogatják ebben a városban, de minden
más smafu. szóval először is gazdaságosdit kell játszani, elő kell állítani valami
gagyit, hogy dőljön a lé. színészkedni kell! startupot imitálni, eljátszani a kisebb
céget, irodát, magányos farkast! – „elfogyott a pénzünk, úgyhogy muszáj
volt kitalálnunk valamit”, így hangzik azután a mellékelt eredeti hangfelvétel,
„de halvány gőzünk se volt, hogy ilyen sikerünk lesz”. íme az új vállalkozó
szellem – színtiszta schröder! – „te, ez színtiszta schröder!” – „te jó ég! vissza
mindent! teljes fölszerelés! és ügyelni a különbségekre!” alighanem elgaloppírozták
magukat esztétikailag, de túl késő, túl késő: „ráadásul ebben a politikai
helyzetben!” jegyezte meg épp a nő. – miféle politikai helyzet?
hogy nem érzékel-e belőle semmit? nem, semmit. fogalma sincs, mire célozgat.
szóval még mindig lát valamiféle politikai helyzetet, ki hitte volna –
á, dehogy, csak viccelt.
nem terveztek közös rablótámadást és nem terveztek közös kongresszust
sem, inkább csak viccelődtek: szemükben ifjonti fény! – „igen, nem vagyunk
hetedik senkik.” aztán kicsit belezuhantak együtt a szentimentalitásba, hát,
igen, a nyolcvanas évek: akkor azért mégse egyedül nőttünk föl a michael
jackson-arc mögött, védelmet ugyan nem sokat nyújtott akkoriban, és még
manapság is nehéz szabadulni tőle. (de az egéééész arcát senki nem ismeri!). kicsit
megfeledkeztek az időről együtt, úgyhogy végül sietős dolguk akadt. „igen,
dolgom van nekem is!” – ugyanis ugyanis, neki is dolga van – ez most egy kicsit
önreferenciálisan hangzik, nevet a férfi, na de most legalább saját magának
dolgozik – „fffú, az örökös stressz!”
(Kathrin Röggla,tiszatáj 2002.06,pdf)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése