Nem voltam még képregény,leszek utcán sodródó szemét,piramis és szakadék.A dudva elrejt,ráhagyom a védekezést.Szabadon szálló porcicákkal hálok e megejtő éjszakán,hordozva (kicsit) a félsz szagát.Hajnalban osonok el.Magammal járok.
Zsákomban az évek korhadéka:lányok,zenék,csillagok.Néhány másodperc egy szakadt filmből,lángoló menedék,a lápon felejtett gyermek,szájában sárral,teli élő
bábokkal.Kényszerítő idő hajt,bokrok karmolnak szemembe,hogy megtaláljam a
vágyat a képekre,az óvatos léptekre a falak mentén,mert szólni nem szabad,csak menni,menni,menni,míg inam nem szakad.És belefárad a sár a bakancsba,annyit járok rajta a folyókhoz tartva.Mert oda kell érnem időben (azt utolsó komp még megvár végtelen türelemmel) és csak egyszer késhetek.A kifeszített kötél a vízben
hamar elszakad s akkor maradhatok a parton és a sziget majd hiába vár reám,nem
lesznek holnapok.Ó Avalon!Engedj!Artúr nagyon vár a fák alatt.Hír híján csupasz
az emlékezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése