Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. május 15., szombat

az évek

Csókolj meg engem,ha mersz még csókolni! Múlnak az évek,sem én,sem te nem vagy már a régi.
A vágy halovány,csend van,a bozótosban sem lakik már madár.Nem lendül a penge s vérünk
se ömlik egybe az erek folyóján.Messze beúszott a tengerbe a tegnapi láz.Valamikor még együtt
leszünk és beszélgetünk egy kertben a lombok alatt; mivé lettünk az évszázadok alatt.A lét mindegy
lesz és eldönthetjük itt hagyjuk örökre,vagy vele megyünk és újabb szavakat keresünk,hogy megneveztessék
eredetünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése