Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. június 18., péntek

az első napon

Az öngyilkos jelölt a sínek szélére áll,de csalódni fog: ez egy vakvágány,
nem járja villamos.Meglepő.Haragudott magára?Valami tippje nem jött be egy fogadásban?A bank elvitte a pénzét,mert 19-re hármat húzott?Ilyenkor szokás csapkodni.Isten haragszik magára.Belecsap egy nagyot a saját szobrába.Szellemünk újra csírázik,benövi a falakat,kertecskékben kaparász az új tudás után.Hölgyek örömére.Hiába isten fia!Nagy itt a tolakodás.Húsz év eltelt gyalázatban,van is mosakodás.Keresztben,hosszában emberek állnak immár kipipáltan.Mit szólnak majd a jó családapák?Az nem lehet,hogy könnyek nem ömlenek,miből tanul majd a kislegény vagy ez egy frissen megírt lányregény?Mindez itt előttem nyálkás televény,fénylő fekély.Őseink arcán elfutó homály a ráncok között,mely nem látható a nagy ortodoxiában.Isten is itt ultizott a sarki kocsmában tízforintos alapon,hogy a végén nyerjen egy visszaútra a mennybe,mert a mindenhatóságott otthon felejtette.Rendőrkézre mégsem adhatta magát: a
a börtönt is ő teremtette.
Így élünk.Hova, tovább?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése