Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. június 9., szerda

rozsda lakomája

A faragatlanságot egy időre otthon felejthetjük,nem néz ránk jó szemmel a világ.Most magunkat szabotáljuk remekléseinkkel.Formabontó hajó,amely nem képes a kikötésre,vicces játék,de haszonnal nem jár.Csak mutatványosok batárja,mit foltozott nadrágú kocsis hajt és kígyózik az úton mint cérnaszál.Mert mi csak Ariadnét keressük a labirintusunkban,a bikafejűt elfeledtük sok éve már.Öreg a batár,kerékagya régen látott olajat,bronzra sem futotta.Álom most egy harci szekér és a két paripa.Kardunk,pajzsunk ócska rozsda lakomája.És mi jósolhatunk akár csirkebélből is szebb jövőt,nyugodt napokat ha nem lesz vacsora a pulyáknak.Bla,bla,bla és féktelenség nem barátja a családnak.Vadak prédája ez a világ,nem leányok nyoszolyája.A hatalom sivataga,a hatalom véres rongya,a szükség.
Meglehet azért még van remény:

„Rózsából van a babám nyoszolyája
Ha ráfekszek hajlik mind a négy lába
Told be babám nyoszolyád egész a falig
Veled alszok kivilágos viradtig „

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése