Isten országában a kényelem lopódzkodik,
körös-körül meg-megállva, szimatolva,
kapualjban meghúzódva, éjszakánként.
Besurranva lakásokba, begubódzva, egy
elemi szálat húzva, ruhájába beakadva.
Holnapokban csillagjósok pénztárnoka
volt, valami nem volt soha.Tabletta nyár,
sosem várja egy esemény után.Léha,
magának való király.Ó féktelen elem
te vagy az étel az utcán alvóknak,kik
nyavalyáktól tántorognak,míg a buta
batár eljön értük.Lesznek ott fekete
lovak,rongyos rojtok a kikeletben és
merészen számon kérik majd a jövő időt.
Lesznek?Nem lesznek? Az időben rejlik minden.
Parancsra nem teljesül a várakozás.
Kegyetlen hozzánk a kényelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése