Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. október 17., vasárnap

két dalocska

Ha mindig ma volna, nem is tudom, mit is tennék! A penge éle nem sima, karcos és szakítja a bőrt. Kemény, kegyetlen, egyetlen. Még megijedek magamtól? Karcol az üveg, dínomdánom? Nem számít, nem bánthat akárki. Egyre megy ez a játék, nem megy ez nekem. Valódi fogság úgy se lesz, a kín nem látszik, csak sorolunk egyenest. Türelmesen.
...........................................................................................................
Sejehajj, komám!Mi leszünk a borzadály. Út menti fű, ami harap. Vasfű, vassal tépi szét szíved szövetét! Vigyázz vándor! Ez nem kaland, az ördög lakik itt! Izzó trónon ül és szemlézik seregei fölött a vörös bika. Ez a halálok legjobbika. HAHA! Nincs Hold, nincs Nap, nincs hajnal és nincs alkonyat. A vörös viszály szerteszáll. Mint a por, a pernye, a semmire vetemedve. Sejehajj, komám! Lesz itt borzadály!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése