Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. október 6., szerda

sokadik univerzum

Lassan e világban! A navigáció nehézkes. Ugye? Holnap lesz a múlt, Teljünk el vele? Hát persze! Az öreg szolga könnyen húz pápista kacagányt. Kézcsók illet minden jöttmentet, a hit szolgája megbocsátást nyer. Leszünk még együtt a magyar világ végén? Mert erről szól az ének, szolgák remélnek, ez lesz a Magyar talány. Ezt biztos tudja a Vatikán ezer éve, csak titkolja heted íziglen. Imádni való ez a homály!
Egy régi bejegyzés elé, mi kell, ha már magamtól oroztam el? Magyarország, ha úgy tetszik, végtelen, a tengelye elérhetetlen. De, megállítható és a forgásirány megváltoztatható. Lenge szelek hoznak itt kilengéseket (persze ezt remélem). Az akkori blog(bejegyzés), csak jósolt, nem gondoltam volna, hogy ez ami van, bekövetkezhet. Persze hazudok magamnak is, tudtam, nem igazán reménykedtem. Nem sokkol a valóság, számítottam erre. Most hivatkozást magamra, nem adok, annak nincs ideje, csak a szöveg lesz és a video, nyomozhatnak szellemek és ördögök. Nem gondoltam, hogy ezt még egyszer közzéteszem, de a Pápát illető szervilis kézcsók döntött, legyen így. Nagyon figyeltem akkor. Hej-hej Magyarország, most mostoha haza!
Tombol a Hold(de sokan leírták regényben és versben...), így van ez. A sokadik univerzumban is! Egyébként, hol a Hold? Megszökött ő is ebben az őszben? Itt tartunk. Kiszolgálnak kedvesen, a Kávéház üzemel, de figyelnek rettenetesen. Ez nem a Hold, nincs íbiszmadár, csak egy folt a táj. Hol az értelem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése