Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. november 19., péntek

MAI NEMZET(már egy éve van,hogy ezt írtam)

Nem is tudom,hogy mit gondoljak a világról.Rút az egész,de milyen rút.Az emberek csak magukat nézik,csak álemlékeik vannak.Sosem volt forradalmárok szakadt és toprongyos tömegei bújnak a pincébe,odvas lyukba.Rongyos dzsentrik hirdetik vajákosként igéiket,magukat is meggyőzve igazi valóságos tudásukról.Már nem tudom elviselni otromba létüket: hajdani dicsőségük poklát szajkózzák.Megrogytak mind, álomszerű magányukban koldusként kapnak göcsörtös kezükkel a hajdan elszívott utolsó szivar után.Fiam én gróf voltam,én vitéz magyarázzák tolongva körülöttem néhai nagyságukat.Nem tudom,mit kezdjek velük,kihunyt már parazsuk csak a hamu maradt nekik.Sajnálattal vagy gyűlölettel már nem tehetek nekik/értük semmit.Száraz rögökké váltak,otthontalan vénekké,kik vérbe fojtották magukat.Homályba gyűjtötték meg nem fogant magzataikat.A temetőbe ki viszi őket?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése