katonásdi

Egyszer, már nagyon régen, háborúsdit játszottunk egy kies lőtéren. Március volt és fagy, hó is esett. Éppen húsz éves voltam. Elfoglaltunk egy üres lövészárkot. Hurrrrááá! Ellenség nem volt, azt is mi játszottuk Bekerítés! Kiáltotta egy tisztpalánta. Akkor már röhögtünk: Lőjük is le egymást? Akkor csendes lesz a harctér, mert a győzelem totális kell, hogy legyen! Azután fagytól mereven meneteltünk a tavaszi télben. Pici Rambók voltunk, nekünk nem volt Vietnámunk. Csak a puszta volt és a hó. Benne minden reménységünk és mint a minden, az is mulandó.