jobbik tünti avagy elharapózott a kalocsai mellényke

egy lényeges és egyben lényegtelen pillanat, avagy Andy Warhol valahol elrejtőzik szemüvege mögé

Amíg nem szólsz szivarkám elég. Nem kellene itt izzadnunk reggelig!

Egyedül van a királynő,nem gondoltam volna!

FIGYELEM !

http://kendermag.blogspot.hu, a következőkben itt is működik a blog  morc néven s a tevékenysége egyre jobban áttevődik arra a helyre. Az ok egyszerű: a helyhiány, itt a tárhely lassan betelik. Aki akarja, látogassa ott is, várom jó szívvel.

megfázol

Lényegében. Valójában azt. Amit mindig is akartam. Biztosan vártam? A porban, kiszáradt torokkal. Már ordítva se. A többiekkel nem voltam. És nem voltam se jó, se rossz,se szép,se gonosz. Én voltam a semmi és a valami. Legalább is próbálkoztam. A fene ette azt is meg! És a sárga köves meg Óz, éjjel még világítás se. Csak kopogott a cipőm valami kövön. Rendetlen a visszavonulás és nullás a riasztás és a mentők se. Hiába hívta őket kedvesem. Nem szelídek voltak "Keresse fel háziorvosát vagy műszerészét!" Szóltak s mentek ellátni a holtakat. Az egyedi, az érdekes, a tetem sosem pofázik, hallgat. Lehet esetleg egy kis erőszak is.. Rendben is van így. A feje visz mindenkit.Ők mentősök vágyódó mosollyal. Vajon milyenek lehetnek a hullamosók, öltöztetők. Ahá! Jönnek a kéjbombák egyenest a hűtőből vagy langyosan a kocsiról. Röhög a csend, ahogy összenéznek mögöttünk. A bádogember, az oroszlán és a madárijesztő integetnek a határról, ők Dorothy-val mennek messzire. Megéri persze az álom.Vagy se.Ne állj már állandóan az ablaknál a ködbe nézve! Gyere mellém az ágyba, még megfázol nekem! Nem vagy te annyira. De nem is tudom.Szél ütötte ez az este és csak mondom a magamét. Aludni kéne, de az se megy. Reszkető lesz még a bők is,el se ér téged. Az ablaknál a hideg meleg, perzselsz te engem messziről Sikongva játsszuk le utolsó háborúnkat.Magunkban.És lényegében vége lesz,vagy lesz vagy se. Egyre megy.Csak a mentőt tudnám, de nem.Így azután éjjel se, nappal se.Csak árnyékok szürkén,ritkán gomolygók. De veled kedves.

meglátogattam az emelkedett gondolkodású férfiak egyletét

Nem mondanám, hogy kitörő örömmel fogadtak. Hiába, a nem várt vendég mindig gondot hoz a házhoz. A látható üdvrivalgás nem nekem szól, valaki szintén jött közben feketében, mentében. Megfeszültek az arcok, volt aki
ordítozott, mert megjött a vezér, aki nélkül senki semmit sem ér. Így már emberesebbnek érezték magukat láthatóan apró csoportjukban.A figyelem a vezér felé fordult, így aki itt nem volt hites, megmenekülhetett.
Ki jobbra, ki balra osont velem együtt. Valahogy nem volt kedvem kivárni az esküt.

leszek majd

Valóban értelmetlen? Szerepjáték. Holnaptól holnapig elnyúló lidérces tájkép. Festette az, aki akarta. Nem kell ide érzelem, íly fájdalom, idézem magamban gyakorta. Nem kell! Minek is az, ha a rontás átölel. Ketten sem, egyedül sem, a tudat már régen nem érdekel. Leszek majd perzselt fa a tájban száraz magányban. Valóban értelmetlen.