Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2012. augusztus 26., vasárnap

meglátogattam az emelkedett gondolkodású férfiak egyletét

Nem mondanám, hogy kitörő örömmel fogadtak. Hiába, a nem várt vendég mindig gondot hoz a házhoz. A látható üdvrivalgás nem nekem szól, valaki szintén jött közben feketében, mentében. Megfeszültek az arcok, volt aki
ordítozott, mert megjött a vezér, aki nélkül senki semmit sem ér. Így már emberesebbnek érezték magukat láthatóan apró csoportjukban.A figyelem a vezér felé fordult, így aki itt nem volt hites, megmenekülhetett.
Ki jobbra, ki balra osont velem együtt. Valahogy nem volt kedvem kivárni az esküt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése