leszek majd

Valóban értelmetlen? Szerepjáték. Holnaptól holnapig elnyúló lidérces tájkép. Festette az, aki akarta. Nem kell ide érzelem, íly fájdalom, idézem magamban gyakorta. Nem kell! Minek is az, ha a rontás átölel. Ketten sem, egyedül sem, a tudat már régen nem érdekel. Leszek majd perzselt fa a tájban száraz magányban. Valóban értelmetlen.