mindig fogoly

…............................................................................................................................
Azok kik átélték a nagy háborút mindig emlékeznek.Azok akik átélték a nagy háborút sohasem halnak meg.Azok kik átélték Drezda bombázását amerikai hadifogolyként nem feledik az ötös számú vágóhíd borzalmait.Most nyaralnak csendesen megpihenve az állandó múltban vagy mindig abban élve?Kormos pincékben gázolva fojtogató füstben mentik most is a megrekedt túlélőket,halálra halva rángatják megperzselt testüket.Nincs menekvés a bombázás elől,csak hull kéjesen a mérges eső.Barátok repülnek odafenn,roppant erejükkel robbantják szét a házakat,az izmokat.Embert nem látnak  -jó a repülősnek-, minek is,csak tárgyak halmazává váltak.Nincs hová menni,nincs hová lenni bújni,meggebedni kell el sem követett búnök miatt.De kit érdekel ma az a sors,mely az ellenséget írtja.A hajnalt csak a tüzek élik meg,mert a vég ezt kívánja szakadatlanul.Nem látni már a Zwingert ,vörös izzásba omlott az is.Kellemetlenek a holtak,kiket rútul kiraboltak,de élni kellett holnap is és az élet nem válogat.Szolga amerikai fogoly sok időd van  még.Rég elhagyod ezt a napot mely megnyergelte a hamvakat a szélben és élni fogsz,ha nem is tetszik ez így utólag.Lassan rájössz,te voltál a halál.