A hegyen voltunk?Vagy a völgyben?Elmerült már homályos képekben, emlékekben.Valóság volt biztosan,reggelre a szúnyogcsípések borítottak és pirosodtak.De jó, volt a világ viszketegen is és langyos szellő őlelt át!
Volt valami zizzenés,de karcot nem hagyott az éjszaka,nem követte borzongás.Egy csapat ember vörösben, fehérben, feketében iddogált és volt kiáltozás.Valami újat vitattak,valami régit és a fordítottját.Fénylett az éj elméjükben s párbajra hívta a kalóz az angol kispolgárt legyezővel tettre készen,de nem lett ott belőle semmi,a segédek elmentek megkeresni a titkos nyelv kódját.Egy hatalmas ember cilinderrel aprócska törékeny lénnyel viaskodottt barátian.Nélküle ez az est kihagyhatatlan,mert félősen
egy szép verset dalolt el a pincében mindenki üdvére,tán még Thomas Pynchon kedvére is ,kalapját megemelte.Mert mindenki egybegyült s a szatíra is elókerült(Rah-rah-ah-ah-ah-ah!Ruhma-ruhma-ma-maa!...) dadára fűzve.Petőfi Ikaroszkát oktatta idegen világokra a besztercei horror közepette.Mindezek fölött Érosz árlapja függött texasi bordélyból kölcsönözve.A mindennapok már rég lemaradtak,hisz oly szép volt az Avatar-leány,akit megpillantottam egy fényképezőgép hátjapján.Nem tudom mi volt ott,de tudja Anakron,Anakreon vagy Hermes Trismegistos talán vagy a Holdban lakó íbiszmadár.Múltidézés folyt vagy a jövőről mesélt a valóság?Most mindegy,az est éjszaka lett,a tulajdonost nem keressük többé.Utánunk támadhat a könnyűlovasság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése