Hold

Öregeké a félsz, a bátortalan öregeké, kik nem hisznek már,hogy felderül e sötét furcsa táj.De nem kell,hogy fájjon a szürke lét.Szemetes pincékben sem kell kuporogni,ha jő a vég.Izzó korona a Hold fején a Nap és halad.Jő reggel,megy este,mindent meglesve,az ősi tudástól teherbe esve. Itt hagyja a rejtelmes Holdat: fejtsétek meg a titkokat! Idő van még,nem kevés,ki nem bírja,azé a feledés.