Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2010. június 17., csütörtök

múltidő

Sosem fogják tisztelni magukban,rejtve a gyűlöletet.Követni hosszan csak feddhetetlen embert lehet,aki egyenes és következetes.Bűnnel sem terhes.Félni majd fognak persze,az megrontja az őszinteséget.De,hát ez a retesz az agyon,már ma is.Nagy hiba!Felül nincsen önkritika,csak az alattvaló hibázhat,ám mindegy kirúgják egy idő után úgy is,kell a hely az haveroknak és így tovább.Keserú a jövő.Lesz keringő,lesz ám a palotákban..Feledhetetlen bálak lesznek és az ifjak megvásárolják első szmokingjukat,a lányok friss toalettben álldogálnak a falak szélén táncosra várva,pirkadatig. -Ah.uram! Ha hozna nékem egy italt a vezér aztaláról,lekötelezne örökre vele.Hajnalban kedves leszek magához,ha addig várhatok.-Biztos benne lesz az italban a nagyúr verejtéke,megszolgálta azt hű felesége komornája egy-egy átmulatott éjszaka után.Lám fesztelen az áhitat,ahogy átitat.
Mákony tenyészik, feledtetve múltat s jövőt.A villamoson sem nézünk egymás szemébe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése