Réges régen egy porfészekben egy kocsmában üldögéltek piros arcú urak.Ittak eleget,a csapos nem panaszkodhatott.Volt ki halkan,magában danászott,a másik cigarettáért kotorászott.Némelyik az asztalra borulva aludt.Többen tántorogva beszélgettek, röhögcséltek.Így telt mindig a hét vége Seholnincsben.Lazán röppent az idő az estig. Egyszer történt csak valami.Egy legény belezavart a tervekbe és kiabálni kezdett valami forradalomról Pesten.Összenéztek az urak,láttak már ők ilyet,hogy ne higgyenek neki. Ittak hát tovább komótosan,nehogy már a szokásokat felborítsák.Kínálták a legényt is aki bátran ellenállt.Így aztán leütötték és csend lett,csak a poharak csendültek,mint a harang a kápolnában.Rend a lelke mindennek,mondjuk csak ki bátran,a por pedig befed általában.Holt világ ez,csak angyalok járnak és elmennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése