beszélgetünk

egy titok volt homokba rejtve átlagos gondolat menetrendje jelölte holnapokban holtodiglan holtomiglan lebontva csontig a húst szemgödrökben remegve heverve nevetve titokban élményekről rebegve álmában ha már így esett pedig nem kereste a bajt találta csak az írott malaszt hitetlenül hagy ha nem akarsz megtalálni engemet mondtam sokszor már mert nem tudod hol a határ bizony messze is van talán lehet hogy itt kedvesem te vagy a híd testeddel tartod a világot és a hiábavalóságot látod bennem mert én hitetlen vagyok érted értem teszem hiába a csendes éjszakában egy elfúló nevetéssel rettenetesen rejtélyesen félve megélve vad holnapokat