Laurie és én: válogatunk

Laurie és én: válogatunk

2011. szeptember 17., szombat

Vágyakozzunk!

Mikor lesz vége a köztársaságnak? Ami most van, úgyis fonnyadt. Itt már nem mérik a szabadság aszúborát. Se vörösben, se fehérben. Jégbor van bőven. Mit ér az, ha fanyar rosé nincs? A vinkótól aki akar, hamar berúg. Vannak is sokan, de így a haza megroggyan. Ráncos lesz és avítt; élhetetlen kedves. Az igazi élettel már csak a csalfa szellő kacérkodik. Szépen szavalt tirádák, egymást cifrázzák.

Végtelen szürkeség. Tudom, hogy hol kell lennie a Napnak, de hiányzik az égről. No. Persze! A világ létezik itt, Pesten is. A Nap is ott izzik a felhők felett, de úgy megy el... nem is látjuk. Holnap mihez kezd az ég? Marad az ijesztő sötétség? Marad az! Nem is vigasztallak.

Megspóroljuk az államot! Nem is kell; csak a fegyver. Aki emlős meneküljön! Rend lesz és csend. Akkor jót alszunk megint. Ez a lebegés, a felejtés hazája.

Nem baj, semmi sem baj. Csak leszállt a köd, az ereszről víz csöpög. Ilyen ez a hajnal. Ma nem lesz baj. Várjuk már az új évet. Szerényebb lesz minden talán és nem vicsorognak a szájak. Nem lesz nemtelen indulat, csak rezzenés az arcon és [lemondó] legyintés. Bevégzi végre az, aki ígérget és nem várja sehol ölelés?


Mennyi idő megy el ezzel? Leszeletel a megváltás, leszeletel a megrontás? Melyiket válasszam? Hol az úr? Rojtos ruha nem kell, angyalok sem. Maradjak istentelen?
Rövid szöveg ez, rettenetes ez nekem.
Várnak a fattyak a téren, találkozásunk igézetes lesz. Ez az Egy Isten, miért forog a széllel?

Ez VADON: Őzek sírása. Bezárul magába az erdő. Foltot se hagy az ég alján. A VADON: elrejt a nyugalom. Ne riadj meg, mert felfalnak a vadak!
Odakint az éj szemerkél............

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése