nemzetközivé

Nemzetközivé lesz a viláááááág! Szólt a dal és mi itthon maradtunk, mert ahhoz fokozott bizalom kellett, hogy mehessünk. Csak a méltók, mondták a főszónokok miközben már tudtuk, nem ők mondják meg a frankót már nekünk. Attól persze még harsogott az ének, le nem fagyott az ajkunkról, szépen és szabadon szállt, csak azt nem értettük, mire várnak a katonák? Szökni úgyse mertünk még. A kisfiúk és a kislányok felett ragyogott a kék ég. Bizony volt így és másképp, mindegy, magabiztosan elittuk a májunk, ha már úgy se..., akkor ne legyen sehogy se! Mi legalább magunknak nem hazudtunk. Ó, boldog idők voltak azok, zokszó nem hallatszott. Ejh! Esténként jól berúgtunk. Zengett a za zének, mint ma, amikor zenélnek.