elmenőben

Nem véletlen. A tér hegyes, bűvöletes, ölésre alkalmas. Dögletes bűzt árasztanak a rothadó húsok a betonkádakban. Nem véletlen, hogy nyüvek serege rág barlangokat a testben élvezettel. Felpuffad ez a táj is, mint annyi más, ahol a romlás kotorász, néha megrezdülve, ahogy a hasból felböffen a gáz. Ez már csak ilyen, ragadós gyötrelem, múltba veszett feltámadás. Röhögés a kies tájon, hogy még jobban fájjon a nevetés, jobb híján gurgulázzon a szenvedés, a köhögés.

Vidám lesz a báj itt, ne mondj nekem erre semmit. Ugye ketteske meghalsz hamarost? Holnapodat már feladták, ne várd nagyon, erre nem tévednek sokat, ha megmondják, hát megmondják a kiszámolt napjaidat. Kapálózni nem érdemes, csak jobban fáj ez a szétfoszló test. Egy végső vonaglás lesz, egy utolsó hideglelés, nem véletlenül. Marad neked a végtelen szédülés.